"Senkinek sem kívánom azt a pillanatot, amikor megtudja, hogy a gyermeke diabéteszes. Abszolút sokkoló volt. Összetörtem, úgy éreztem, mintha rám szakadt volna az ég, semmihez sem volt már kedvem. Nagyon-nagyon feldúlt voltam" - mesélte Alina, amikor a táborban beszélgettünk egy kicsit.
"Az egész életünk megváltozott. Most mindent ki kell számítani, mindenre kell figyelnünk. A telefon éjjel-nappal mellettünk van. Éjszaka is felébresztenek az értesítések, a riasztások, amelyek Darius vércukorszintjét mutatják. Gyakran ébredek fel ébresztő nélkül is többször egy éjszaka, hogy megnézzem, jól van-e.
Mindig is féltem az injekcióktól. Amikor például az oltást kaptam, elájultam. A sürgősségin, amikor kiderült, hogy Darius diabéteszes, a nővérek mondták, hogy akkor ezután nekem kell beadnom az inzulinos injekciót, én teljesen összeomlottam.
Ezért az első napokban még a nővérek adták neki az inzulininjekciót. Én nem tudtam. De aztán arra gondoltam, hogy nem engednek haza a kórházból, ha így folytatom. Döntenem kellett. Aztán azt mondtam, oké, muszáj lesz beadnom neki az inzulint, mert a betegség egy életre velünk marad. Becsuktam a szemem, amikor beszúrtam a tűt. Rémület volt. De alkalmazkodtunk…
Még mindig attól félek, hogy Darius egy nap nélkülem marad, és egyedül kell boldogulnia. Félek, hogy nem-e adja majd fel, hogy elég erős lesz-e ahhoz, hogy szembenézzen ezzel a betegséggel!
Próbálom őt erősíteni, bátorítani, hogy ne törődjön azzal, hogy mit mondanak az emberek...
Itt a Yuppiban más a helyzet. Itt feltöltődünk egy rakás energiával. Ez egy menekülés, ahol nem gondolsz a betegségre és más dolgokra.” Alina megmutatja nekem a karkötőt, amit tavaly kapott, amikor először voltak a Yuppi táborban a családjával. "Nézd, a családból azóta senki sem vette le a karkötőt. Ez egy nagyszerű emlék.”
A betegség elrabolja a családok nyugalmát. Te visszaadhatod nekik.
Évente 400 család tudja meg, hogy gyermekük diabéteszes. Minden évben 400 család élete változik meg egyik napról a másikra, és a félelem, az aggodalom és a szorongás veszi át az apró örömök helyét.
Ezeknek a családoknak szükségük van egy olyan helyre, ahol félretehetik az aggodalmaikat. Egy helyre, ahol érzelmileg feltöltődhetnek, elfelejthetik a félelmeiket, és minden szenvedésükben fellélegezhetnek. Ezt a helyet megtalálják a Yuppi Camp ingyenes élményterápiás táboraiban, amelyeket rákbeteg, diabáéteszes vagy más autoimmun betegségben szenvedő gyermekek és családjaik számára szervezünk.
A betegség elrabolja a családok nyugalmát. Te visszaadhatod nekik. Adományozz, hogy az olyan családok, mint Alina családja, eljuthassanak a táborokba!
