„Természetes, hogy van egy-két ügy, ami közel áll a szívedhez, és hogy segítesz nekik!” Egy adományozónk története

„Természetes, hogy van egy-két ügy, ami közel áll a szívedhez, és hogy segítesz nekik”

Csaknem 9 éve, minden hónapban, Cocan Cristina úgy dönt, hogy adományoz a Yuppi táborok megszervezéséért. A Yuppi Camp 15 éves évfordulója alkalmából szerettük volna megmutatni a közösség ezen részét is – a kevésbé látható, de éppolyan fontos oldalát.

Cristina 2017-ben hallott a Yuppiről egy kollégájától, aki aktívan részt vett projektjeinkben. Az adományozás melletti döntés könnyen jött számára, mintegy folytatásaként annak, ahogyan a világhoz viszonyul.

„Nem szeretem a szenvedést, küzdök ezekkel a gondolatokkal, nem értem, miért kell léteznie. Empatikus természet vagyok, és sosem voltam érzéketlen a körülöttem lévő dolgokra. Amikor a kollégám mesélt a Yuppiről, éreztem, hogy hozzá kell járulnom, ahogyan tudok. Nekem is van két gyermekem, és ez még érzékenyebbé tett a Yuppi történeteire. Ráadásul természetes, hogy van egy-két ügy, ami közel áll a szívedhez, és hogy segítesz nekik” – mondja.

A motivációja a Yuppi Camp célja és tevékenységei voltak. „Nem tudsz ténylegesen gyógyítani, de legalább azzal a kevéssel, amivel tudsz, segíthetsz. El tudom képzelni, mennyit jelent a gyerekeknek a Yuppi Camp élménye. Talán ez egy kiszakadás a rutinból, egy nap, amikor valami mást csinál, amikor örömöt lát mások arcán, és ő is érzi, hogy át tud lendülni a saját megpróbáltatásán. Érzi, hogy nincs egyedül, hogy szeretik, megbecsülik” – vallja Cristina.

Az évek során közel maradt, és örömmel fogadta a híreinket. Elolvasta a beszámolókat, kíváncsi volt a közösségi médiában, hogy milyen táborok, milyen tevékenységek, milyen előrelépések történtek.

 „Láttam, hogy ez valami, ami működik. Ez egy olyan szervezet és önkéntesség, aminek tényleg van célja és küldetése, és tényleg segít, és fényt hoz emberek életébe. Jól érzem magam attól, hogy tudom, én is hozzájárultam ehhez.”

Egy ideje azzal az ötlettel is kacérkodik, hogy önkéntesként részt vegyen a táborokban. „Szeretnék méginkább bekapcsolódni. Anyagilag vagy más módon. Az érzelmeim érésének lenne a jele, ha el tudnék jönni önkéntesnek. De nem tudom, elég erős vagyok-e hozzá. Nehezemre esik látni a gyerekeimhez hasonló korú gyerekeket, akik a betegséggel járó nehézségeken mennek keresztül. Nagyon elszomorítana, ha fizikailag és érzelmileg is jelen lennék, de egyszer megpróbálhatnám” – vallja Cristina.

A Yuppi Campnek több támogatót, fejlődést és még több tevékenységet kíván.  „Én pedig, továbbra is szeretnélek titeket támogatni!"

Cristina, köszönjük a 9 évet, amelyben hónapról hónapra mellettünk álltál! Köszönjük a nagylelkűséget, a kitartást és a támogatást! Bátorságot kívánunk, és reméljük, hogy találkozunk, amikor készen állsz, a táborokban!