Összeomlottam. Én nem vagyok képes rá. „Nem fogom tudni kezelni a kislányunk betegségét” – mondtam a férjemnek. Akkor még nem tudtam, hogy nem a gluténmentes élet lesz a legnehezebb, hanem annak a hatalmas félelemnek a kezelése, amely úrrá lett a kislányunkon.

Három évvel ezelőtt, egy nap Amália nem tudott lejönni a szobájából, annyira fájtak a lábai. Hét éves volt. Sürgősen elvittük egy ortopédushoz, de ő azt mondta, hogy nem lát semmi rendelleneset. Én viszont tudtam, hogy valami nincs rendben. Folyamatosan rosszul volt, kéthetente megbetegedett, minden étkezés után fájt a hasa, ingerlékeny volt és sírógörcsök törtek rá.

Nem tudtuk mi lehet a baja. Amikor rosszabbul volt, elvittük a háziorvoshoz, de már előre tudtuk, hogy mit fog neki felírni. Visszamentünk az ortopédushoz, aki végül Marosvásárhelyre küldött minket. Itt javasolták először az alaposabb kivizsgálást. Így fedeztük fel, hogy a kislányunk gluténérzékeny.

Három évbe telt, mire ez kiderült. Addigra a gyulladás nemcsak a testét támadta meg, hanem a lelkét is…

Amália még mindig nem jár egyedül iskolába, mert az úton van egy csúszós szakasz, ahol megdermed, mozdulni sem képes a félelemtől. Egyszer a nagyszüleinél figyelmeztetés érkezett telefonon, miszerint medvék járnak a környéken. Akkor annyira megijedt, hogy három éjszakán keresztül nem tudott aludni. Két éve segítek neki a szorzótábla megtanulásában, viszont azóta sem boldogul vele. Saját szobát szeretett volna, de még mindig velünk alszik. Néha annyira eluralkodott rajta a félelem, hogy pepisilt. Csak egy éve sikerült végleg búcsút inteni a pelenkának. Nálunk nem a glutén az igazi kihívás…

A Yuppi Camp táborok hatalmas segítséget jelentettek számunkra. A tavalyi, első tábor után, ahol a családdal vettünk részt, Amália megtalálta a bátorságot, hogy egyedül menjen osztálykirándulásra, az idei Yuppi Camp táborba pedig csupán a kishúga kísérte el. Ott rengeteg kalandban volt része. Elmesélte, hogyan mászott fára, hogyan egyensúlyozott egy kötélen a tó felett, hogyan lovagolt, s még azt is megtanulta, hogy a vihar nem más, mint a meleg és hideg levegő vitája, ezért nem kell félnie. 

Katalin, Amália édesanyja.

A megfelelő szakember megtalálása, a hónapokon át tartó drága kezelések, a liszt, a tészta, a kenyér és az édességek kivonása az étkezésből nehéznek tűnik az elején. De a kihívások és a szemmel látható tünetek mögött sokszor valami sokkal mélyebb rejtőzik.

Mert a betegség nemcsak a testet támadja meg, hanem a lelket is!

A Yuppi Camp táborokban nem tudjuk meggyógyítani a gyerekeket. De gondoskodunk érzelmi jólétükről és segítünk nekik újra felfedezni belső erejüket.

Akárcsak Amáliának, Romániában több száz krónikus és súlyos betegségben szenvedő gyereknek szüksége van a támogatásra, hogy szembe tudjon nézni a betegség kegyetlenségével és az ebből fakadó félelmekkel.

Ezt a segítséget te ajándékozhatod nekik egy egyszerű, ingyenes, hihetetlenül értékes gesztussal.

Az adód 20%-ának átirányításával segítesz a krónikus és súlyos betegségben szenvedő gyerekeknek a betegség elleni küzdelemben. Nagylelkűségednek köszönhetően, 2025-ben több mint 250 gyerek és családjuk vehet részt a Yuppi Camp négy ingyenes élményterápiás tábor valamelyikében, ahol olyan élményekben részesülhetnek, amelyek segítségével bátorságot gyűjtenek és építik önbizalmukat, újra felfedezik a gyerekkor örömét. 

Irányítsd át most adód 20%-át! Támogasd a krónikus és súlyos betegséggel küzdő gyermekeket! 

P.S.: Amália és Katalin álnevek a család identitásának védelmének érdekében.